Milyen a jó merevlemez?

Nagy, gyors, megbízható és olcsó

Ilyen nincs, de meg kell próbálni a célunknak legjobban megfelelőt megtalálni.

Sorra veszem azokat a tulajdonságokat és szempontokat, melyeket a keresés során érdemes figyelembe venni, így segítek kicsit a választásban. Nagyon fontos, hogy ez a leírás nem teljes, csak a legáltalánosabb dolgokról próbálok képet adni annak, aki érdeklődik, de tanácsra van szüksége.

Azt azonban fontos tisztázni, hogy sokszor a gép sebessége, vagyis annak érzete, a merevlemezen múlik! Sokan elhanyagolják, pedig kis odafigyeléssel sokkal gyorsabb lesz a gépünk.

Egy program megnyitásánál a merevlemezről olvassa ki a gép a szoftvert alkotó fájlokat, és általában elmondható, hogy a feldolgozás nagyságrendekkel gyorsabban történik meg, mint a merevlemezről történő kiolvasás. Dupla sebességű lemez majdnem dupla sebességű programnyitást eredményez.

Tárolókapacitás

Mindannyian láthatjátok, milyen kapacitású lemezek vannak a shopban. A lényeg, hogy mit jelentenek a Gigabájtok.
Általában a vevők túllőnek a célon, és sokkal nagyobb lemezt vesznek, mint amennyit valaha ki fognak használni. Természetesen akik sokat töltenek le, vagy sok multimédiás anyagot tárolnak, azoknak szüksége van rá, de elmondható hogy egy internetezésre, levelezésre, általánosan kommunikációra, szövegszerkesztésre hazsnált gépnek Windows XP-vel vagy bármilyen Linux operációs rendszerrel bőven elég lenne 40GB. Persze ilyen lemezeket már nem lehet kapni, de akik magukra ismertek a leírásomban, vegyék nyugodtan a legkisebb merevlemezt!

A PowerUserek, aik videóznak, mp3-akat tárolnak, akik gyakran és sokmindenre használják a gépüket, általában azért megelégszenek 320-400-500 GB-os merevlemezekkel.

Csak a nagy letöltőknek és megszállottaknak szükséges ezeknél nagyobb merevlemez.

Egzakt adatok egy 500GB-os merevlemezre:

• Elfér rajta kb 160.000 (Százhatvanezer) nagy felbontású kép
• Elfér rajta akár 500 film
• Elfér kb 100.000 zeneszám
• Elfér ennél is több dokumentum, táblázat stb.

 

Tányérok száma és kapacitása

A merevlemezek úgynevezett tányérokon tárolják az adatokat. Képzeld el úgy, mint egy CD-t. Egy merevlemezben gyakran több tányér van. A tányérok mérete eltérő, általában 200, 250, 333 GB méretűek. Ez azért fontos, mert ugyanakkora helyen nagyobb kapacitás nagyobb adatsűrűséget jelent, ami viszont azért fontos mert ugyanannyi adat kiolvasásához kevesebb fizikai mozgás szükséges, ami időt takarít meg.

Általános, de nem kőbe vésett szabály, hogy a kevesebb tányér = gyorsabb merevlemez.

Minden tányérhoz tartozik két fej, így mondhatnánk, hogy több tányér = több fej = több olvasás = nagyobb sebesség, de fontos, hogy a fejek csak együt tudnak mozogni, tehát az első tányér elejéről és a második tányér végéről egyszerre nem tud olvasni. Így tehát az esetek 99%-ában a több fej nem jelent nagyobb sebességet.

Ha elfogadjuk a fenti adatokat, akkor gyors vinyó vásárlásánál 320-as, 640-es, vagy olyan TeraByte-os vinyót veszünk, amiben 3 tányér van.
Mivel ez valóban nem minden esetben van így, érdemes teszteket olvasni, ha nagyon fontos a sebesség.

 

Fordulatszám

Na itt a legegyszerűbb a szabály: nagyobb fordulat, nagyobb sebesség.

• 5.400 rpn:
  Laptopok merevlemezei, avagy 2.5 colos merevlemezek tipikus fordulatszáma, mely inkább csak kielégítő teljesítményt biztosít, mint jót.
• 7.200 rpn:
  Az asztali merevlemezek átlagos fordulatszáma. Kielégítően gyors működést eredményez, de ne várjunk tőle csúcsteljesítményt.
• 10.000 rpn:
  Gyors. Ez már tényleg gyors. Használat közben tutira megérzi bárki a megnövekedett sebességet.
• 15.000 rpn:
  Ez a gyorsnál is gyorsabb, de általában hangos is. Általában szerverekben használják, ahol kritikus kérdés a nagy sebesség. Asztali gépekbe csak az vegyen ilyet, akinek a pénz nem számít és midnenáron csúcsteljesítményt akar.

Gyakran előfordul hogy egy 320GB-os vinyó drágább, mint egy 1TB-os. Ez a tányéroknak és a fordulatszámoknak köszönhető általában.

 

Sorozat

Minden gyártónak vannak jó és rossz szériái. Nem átlagos felhasználásnál, vagy komolyabb igény esetén feltétlen olvass tesztet, akkor is, ha minden más paraméter bíztató!

 

Cache

A merevlemezek működését nem szeretném mélyen ecsetelni, de az fontos, hogy a tányérokról az adatok nem egyből a kábelre kerülnek, hanem először a lemez betárazza egy tárolóba, majd onnan tovább a csatolófelületre, vagyis konkrétan az alaplap irányába. A lemezről gyakran több adat kerül a cache-be, mint amit mi kértünk tőle, mert a statisztikák szerint az esetek döntő többségében, ha bekérjük 1 szektor tartalmát, akkor be fogjuk kérni a következő szektort is. Ez egyszerűen azért van így, mert egy file több szektoron tárolódik el, ha tehát megnyitok egy fájlt, a legtöbb esetben egymás mellett lévő szektorokról fogja azt beolvasni a fej a tányérról, tehát akkor miért ne tegye ezt kérés nélkül?

Ráadásul, amíg a fej mozog a tányér felett, nem történik adat olvasás, tehát adatátvitel kizárólag a cache-ből történhet. Ez így egyfajta áthidaló, átmeneti tár is lesz.

Összefoglalva tehát - elméletileg - a nagyobb cache nagyobb sebességet jelent.

 

Csatolófelület

• IDE vagy más néven PATA:
  Már nem használunk ilyen merevlemezeket új gépekben. Elméleti maximum sebessége 133MB/sec. A párhuzamos adatátvitel miatt nagy a kábel, és az új szabványokhoz képest lassú is.
• S-ATA:
  Ugyanúgy ATA mint a fenti, csak már soros kommunikációval hozza-viszi az adatot, ezért a kábele kicsi és jól kezelhető. A jelenleg legnépszerűbb SATA II szabvány elméleti maximuma 3Gb/sec, ami egyelőre több, mint amennyit a merevlemezek tudnak. A SATA már támogatja a HotPlugot, ami annyit jelent, hogy működés közben kivehető, vagy betehető a SATA merevlemez. Persze nem a rendszeré.
• SAS:
  Ugyanolyan a csatlakozója, mint a SATA, a legújabb szabvány már 6Gb/sec sebességű. A régi szerverekben használt csatolófelületet, a SCSI-t váltja le. Általában nem használjuk asztali gépekben, de a 15.000 rpm-es vinyók már szinte mind SAS csatolóval vannak ellátva.

 

És ha már merevlemez, akkor nagyon fontos megemlítenünk a RAID tömböket, hiszen minden informatikus tudja, hogy az az adat, ami csak egy példányban van meg, az nincs is. Arról az adatról mondjunk le, és örüljünk annak, ha véletlenül mégsem veszítjük el!
A RAID tömbök azonban nem csak a biztonságra lehetnek kihegyezve, hanem a teljesítményre és persze ezek mindenféle kombinácjójára, én itt most csak a két legnépszerűbbet fogom említeni, a RAID1-es és RAID0-t.

Először is van szoftveres és hardveres RAID. A szoftveresnél az alaplapnak semmi dolga nincs, maga az operációs rendszer fog létrehozni virtuális tömböt és aként kezelni a merevlemezeket.

A hardveres RAID esetén az alaplap, vagy külön RAID vezérlő oldja meg a tömbbé alakítást, így az operációs rendszer már csak egy virtális eszközt lát.

Hogy melyiknek mi az előnye és hátránya, azt most nem elemezném, a lényeg, hogy nagyon sok alaplap tud hardveres RAID-et létrehozni, ami kényelmes és egyszerűen létrehozható.

RAID1

Röviden és tömören az a lényege, hogy minden adatot egyszerre két merevlemezen tárol. Ha az egyik tönkremegy, nem történik adatvesztés, sőt a gyakorlatban nem történik semmi, a gépünk tovább működik és minden rendben. A rossz vinyó kicserélhető, minden megy tovább.

RAID0

Röviden és tömören az a lényege, hogy minden műveletet egyszerre két merevlemezen végez oly módon ,hogy párhuzamosan kihasználja a két lemez teljesítményét, ami így összeadódik. Nagyon egyszerűen úgy lehet elképzelni, hogy egy dokumentum egyik fele az egyik lemezen, másik fele a másik lemezen van, amit megnyitáskor egyszerre fog beolvasni a rendszer, majd mikor a beolvasás megtörtént, összefűzi a két részt. Az utólagos összefűzés miatt nem kétszeres a sebesség, de ideális esetben nagyon közeli ahhoz. Nagyon gyors, de ha bármelyik merevlemez elromlik, minden adatot helyreállíthatatlanul elveszítünk!